Őszi fa alatt
Koronád alá fekszem, gyökered
nem hív, bár befogadna
új tavaszra egyesülni veled.
Alattam régi elalélt avar
feketés sárgás barna.
Leveled hull, hull tompán betakar.
Favágók! legyintesz rám és nem hiszed,
de megriadsz a zajra,
mikor felrebbennek a stiglicek.