Jelenlegi hely
Apámmal voltál egyidős.
A sorsok lezárt skáláján
nincs párhuzam, nincs ki kit előz,
nem lettél foszló szivárvány.
Mi, újrázó utódaid,
sok társad ítéleteit
mélázva, torz trükköt gyanít:
áldva megformált verseid.
Fizetetlen villanyszámlád
nincs, kérvény tovább nem aláz,
elmaradt lakbér igáját
nem enyhítette akarás.
Nem kell kölcsönkenyér éhe.
Vetetlen ágyad szerető
ha várná, nem a szívébe
őrzött, mind másé lett a nő.
Értené a gyönyöródát,
szerelem szülését kínnal?
Költészettel bűvölt csodát
ölelnénk-e, mikor virrad?
Könnyű nekünk, koldus átkú
sorsod kínzó múltad nyeli!
Ha most kérnél örök-álmú,
ki lenne hozzád Emberi?
Apámmal voltál egyidős.
A két sors lezárt s megítélt...
Apámért lettem felelős,
Te végtelenül osztódsz szét.