Jelenlegi hely
Emlék
/ Szentgotthárd 1945. március 31. /
Tiszta forrású szemem fotóalbuma őriz,
eszmélő emlékek lantján kuporog a hang
s idézi gyerekkorom.
Sziréna jajdult torz szívverésre
az agyból szökellő tudat
a koponyacsontról visszahullt
s tébollyá zúzta a feszülést.
Félelem szájkosarai sarjadtak,
kígyók méregfogára tűzött eszmék
áhították a megváltó alkonyt.
A hit vézna emlőjén vacogott
a család, élte a nyomor szövevényeit.
Anyám szemébe harmat kötött,
most is látom;
a tálalt halál fehér rémülete,
kisöcsém a konyhaasztal-ravatalon.
Álltunk kutató megadással.
A betört ablakon
a botorkáló remény szöszmötölt.
Máglyapiramis térdelt a Hold elé
s kint a megalvadt esti csendben
fényspórák függtek a felcsapó fohászon
és piros rózsanyelvein imára nyújtott nevekkel
hazalebbentek a hazatérhetetlenek.
Véget ért a világháború!