Forradalmak

Forradalmak

Mikor a szégyen megégette
az idegek gyújtópontját
az ember az útra indult
hogy felvegye
rászámolt csillagát
mert a pokol átkeresztelődött

Mikor a nyomor fájdalmánál
kegyesebb lett a halál
az ember az útra indult
vért itatott a kővel
a testet csak elföldelte
és nem imádkozott
mert tudta
ez a feltámadás

Fekete görcsbe rándult
sírás rázta a redőnyt
s a felcsapó fény kihasította
a salétromos falak sötét
menedékét s betört
egy-egy tavasz melegsége