Gépkocsival

  Gépkocsival

Tulajdonom a sebesség, gyorsuló,
lassuló, egyenletes. Akarom,
és a táj, a tudattalanul futó
vakítón vibrál az ablakomon.

Tócsák riadnak szét a kerék alatt.
Száguldó ősz kilóméterkövek
fesztelen magánya rendre elhalad,
de fejem felett a Nap nem követ.

Ó, Jól tudom, az alám gyűrt utszakasz
majd visszafordul, szembe velem,
csak a megnyúlt árnyék nem lesz ugyan az.

Az idő itt hagy, legyőz, ellenfelem.
Az önző viszonylagosság az ok...
A táj áll, az idővel én haladok.