Hív a végtelenbe...

Szél fuvallata járt.
A bokrok zöld feje
bólintotta a nyárt.
Pajkos üzenete
nyíló virágra szállt,
s beszélgettem vele.

Miért higgyem, az ősz
bár szívja testemet,
lelkemben megelőz;
táplál a szeretet,
ha újra s újra jössz,
megóv s veled nevet.

Ágak rengetege,
fű, virág hangja súg.
Harangszó kel vele,
s elrejtő gyalogút
hív a végtelenbe
bezárni a kaput.