Hó

   Hó

Hull. Hallom a hangját, fülembe
dobban. Fehérsége ijedt
olvadásba roskad s csorogva
végig nyakamon, nem tudja,
játék csupán.

Hull. Érzem az ízét; sótalan.
behunyt szemhéjam megremeg,
reflexként hőt bocsát, s csorogva
végig arcomon, ne téveszd,
játék csupán.

Hull. Behunyt szemhéjam időt szűr,
elém űzi a képeket:
hóval fedett arcok... csorogni
nincs olvasztó hő! Jól tudom,
nem, nem játék.

Hull, hallom a hangját, fülembe
dobban. Felnagyítva sikong.
Ijedten nézek szét s csorogva
végig arcomon, öklömre
mi csorog?