Hóvirág

Belepett most a hó.
Leveled csücske zöld
a fehérség felett.
Szirmod a földre dőlt,
Vársz, olvadjon a hó,
szárad talpra áll,
s lepke szárnyú fényed
végleg tavaszt talál.

Követhet tőzike,
s barka az ágakon,
semmi sem győzhet le,
tiéd a jutalom:
szemek nyitása rád,
s ajkakon mosoly-had...

Gyöngyszem, kis hóvirág,
gyermeknek megbocsásd;
arcán öröm fakad,
ha ujjai között
szorítva, féltve őt,
virágod ott marad.