Ha terhedre lennék,
mint áhitatnak a sapka,
a végtelennek a karosszéria,
mint kéknek a zöld,
erdőnek a kidőlt fa,
én a patak mohás köve leszek,
végtelenül mosott, simogatott.
Ha azt érzed, zagyván, én
terhére lettem a világnak;
agyamban az összeférhetetlenekkel
akkor azonosulok.