1995

Haggy itt !

Rámtörtél. Bizsuid szórod ; arany,
rubin, bronz pereg. Széllel vetkőzöl,
kisejlő tested hívja nyugtalan
vágyam csillapodni, asszonyi öl
rejtekét kincsre váltani fehér
subád jövendő alomja felett.

Mit ér nyugalmad ára? Mennyit ér
csitriként újra kelni majd, elvetett
múlton életed újra kezdeni?
Csevegj most, hívj, jólesik nagyon.
Tánc ez a bús szél, lábam pergeti.
Vetkőzz, de ne csábíts, azt nem hagyom!

Ősz, haggy itt! Nem megyek veled,
álmod után én nem ébredhetek.