Hazám

Hazám

Nagy szabadságok égnek mellemen
gyökerei az agyba nyúlnak át
velem jönnek mint észrevétlen
árnyék elszakíthatatlanul.

Földedre bomlok. Megalázott
éhes napjaim elszántsága köt
megcsókolom az út köveit
és édes sár gyűlik ajkamon.

Megcsókolom a rét bibéit
házak ereszeit a gépeket
és könyveket szomjam kioltóit.
Eredésükben te vagy ott hazám.