Jelenlegi hely
Ifjúságom
Ifjúságom most is bennem szorong:
eszményín élni, nem sikítani
Elnyelni könnyet, alázást, ami
vértanús kínzója annak, akit
szédültté zúzott a szívós nyomor,
kit önnön eszménye csendre tanít,
kit törtetők csörtéje elsodor:
az alultápláltak bőségálmai zsigerelnek
a mennyet itt maguknak osztók
másnak szuggerálják a mennyországot
keresztet szülnek a feszítők
fejedre rakják a tövisek virágait
parancsolatok kiműveltsége
meggyőz hogy viseld amit nem is akarsz
mert a rossz is neked jó
a csúf is veled viselhető
s aki belőled él jól neki köszönjed alázva
zaklatott éjeid s ne tudd
egymás nélkül nem létezhetünk.
Ifjúságom csigaház malasztja
még megkísért, pedig látom hogyan
sorvad a gond, jut kenyér az asztalra,
és eljönnek beszélgetni sokan.
Amíg másokért tátong a nyomor,
fáj ifjúságom és fáj ez a kor.