Kánikula

   Kánikula

Ez az idő meglopja kertemet.
A nyári zöldek vad, buja
tömbjei sorvadnak a kerbe bújva,
rá kéken nyúlnak szikkadt fellegek.

Feldúlt percek néma extázisát
lemezteleníti a ragyogás.
A közelség is lehet látomás,
ha nyított szemmel sem látni hibát.

Levetném ingem, hadd érjen a fény,
de röstellem csontos látványomat.
Hát igen, mitől várhatnék
még kevésből is egy picit sokat!