Két éve már...

   Két éve már

Anyám megszépül újra, patak
mossa arcát, fénnyel gyöngyöző,
szemei játszó gyors halak,
ajka a tükrözött mező.

Habok oldját hangját, zeng felém
türelme selyme, áldó szava.
Érintése leng a légben, elém
derül, mintha hívna haza.

Két éve már... Két év hiánya!
Arca ráncaira föld feszül,
de hozzám vissza-vissza járva
az egész múlt átlényegül.