Kenyér

  Kenyér

Kiszáradt cseléd-mellét
kenyérhéj nedvére cserélte
anyám.
Lázadt a gyomrom, a cserét
nem állta, s visszalökte rám.

Vézna kamasz korom
fakír kiképzőm lettél búvó
kenyér.
Kötél, kéve, kepe, tarló
együtt véste, ízed mit ér.

Nagy égés volt a testem,
de játszani apám nem küldött
haza.
Tűrtem. Az estét megülte
a cséplőgép pora, zaja,
   S a remény:
    lesz kenyér.

Te egyetlen ős íz,
anyám kenyér mellét hordozod
tovább.
Meleg, lágy illatod
betölti az egész szobát.