Légicsapás

   Légicsapás

Oly tündérien, mint szitakötők,
ha áthúznak lengén sásról sásra,
felszállnak s tűzijáték rögtönzött
kelyhén át ürítenek a tájra.

Lent fények gyúlnak, tűz-oázisok
millió szilánkja, sugárnyaláb,
mint fordított napkelte s ánizsos
furcsa illat tömjéne lebben át.

ísziklák, beton, fű, fém, üvegcserép,
emberi testrész s ember alkotta
ezernyi alkat szakad szerteszét.
Micsoda látvány! Látvány? Micsoda?

Új terhükért fordulnak a sorok.
Uram, súgd meg, a pilóták robotok.

          - második bevetés -

Új a tűzparancs. Felnyög a tenger.
Várói, mint éhes ajzott tömeg
oson a falatért, de ember
áll, hol a lokátor gyárat követ.

Üvölt a géphad, a remegő ég
visszhangja sejlő borzalmat kiált.
A félelem rettegő arcán még
átcsap a remény s borzalomra vált.

Mind, mi munka s a munkán át jövő,
mind mi érték s a jövőnek a múlt,
iszonyú lángrobajba szörnyülő
néma romhalmazzá tornyosult

Új terhükért fordulnak a sorok..
Uram, ott fent, súgd nekik; gyilkosok!

           - harmadik bevetés -

Játék a játszma. Már tét nélküli.
Az új fegyverek vizsgája ötös.
Több célt! gyakorlat ez s megszüli,
ki most a legjobb, ki a trónörökös.

Lopakodó lopakodók raja
mértani rendben bemért célra tart.
Telibe! Ez az! Képernyők hada
közvetíti a felrobbant vihart.

Elégült arcok, szózat a népnek:
megkapta az agresszor a döfést.
Felbőgő rakéták, s győzelmi ének:
Ránk bízta őserőnk az őrködést!

Új terhükért fordulnak a sorok.
A diktátor jól van, a nép fogyott.

          - negyedik bevetés -

Helló fiúk! minden oké? Oké!
Fordultok még? Ronggyá vertük, minek!
- Jó a buli, jó a vastag lóvé.
Sport ez, dicsőség, őrzött hősi tett!

Unottan tovazúgnak a sorok.
Egy intés, bye, bye! az új célpontra.
Fölvillan, repül szerte, vér csorog
és bye, bye, te sivatagi róka.

Száll még a por, mint békétlen madár.
Ramadámra készül öreg s gyerek.
Jézust megy imádni Káin és vár,
ki marad s ki lesz a kiűzetett?

Uram, ítélj Te, igazad szólva,
s a valódi bűnöst küldd pokolra!

                                (december 24)