Márványszobor

Nézte a szobrász. Élőként a test
fehér- rózsaszín-lila keverék,
hatalma formák összessége lett.

A márvány ott hevert, rejtette még,
mit a szem önként beleálmodott:
arc, mell, ujjak, combok, hát és derék.

Intim sugallás, szépség, gesztusok,
egyesült vágyak, kitárulkozás,
mit a véső már előre tudott.

Márvány fehére most alvó, csodás.
Az akt áttelepült, hideg, kemény
alkotó művészi átváltozás,

ki évezredekig lehet ledér,
de élőbb példakép mindenkinél.