Jelenlegi hely
Míg baktat a vonat...
Várj, ne dobd le
bokros blúzod !
Bodzavirágú melled
pipacs édenezte,
hagyd megbújni még !
Nádszál türelmem
villámmá ne fényesítsd !
Kiűzöm szemed forrás-fakadását,
a rétre vetem
guruljon velem.
Nyakad jegenyék hóval borítják,
s a repce aranyláncot kanyarint köré.
Dombok vonulatán
rejtőzöm nyírfa-fehérséggel,
s hántom, hántom
ruhád redőnyeit.
Derekad kamilla - tábla ágya,
rajt átvetett kezed
a nyársaló patak.
Fák, fák, pilláid redői
arcom szellő - borzolói
osonnak szerte.
Sóhaj - madarak
csapnak a tóra
pórusaid áramszedői
és ring ó ring kitárt öled
napraforgó felém fordulása.
Az ablak páráján
vonalak terelődnek,
tavak nyílnak ujjam nyomán.
Visszatérnek a keringő fák,
a mosolyodra kövült sziklák,
bodza bokrok, sálas búzamezők,
sorompók, tiltó táblák,
záporos suhintás a légbe
ajakperzselő szomj
érted
utánad
míg baktat a vonat
feléd
velem.