Jelenlegi hely
1969
Megfogtam a pillanatot
A felhőkből csavart kékkel burkoltalak
és este olajszagú Kézzel nyúltam feléd.
Feszülő méhedben megmozdult a várás,
a csend reggelre húnyta le szemét.
Megfogtam a pillanatot, órára duzzadt.
Nesztelen lélegeztek a falak,
a szekrény nyújtózva reccsent,
én a mezőkkel takartalak.
Gépek darálták a reggelt: Vietnám!
Oldalt fordulva homlokodra tapadt a Nap.
Én a mezőkkel takartalak,
a jövőnkkel takartalak.
Ne sejtse magzatunk a rémet...
A mezőkkel takartalak.
A világ önmagába mélyed, meglásd!
A mezőkkeel takartalak,
s a homlokodon maradt a Nap.