Megkövettél, megkövetlek én is

  Megkövettél, megkövetlek én is

Ki szegte meg a törvényt, kötelét
ki hurkolta nem alkuvók nyakára,
ki hurcolta átkos Szibériába,
Hortobágyra Recskre, Szegedre, Vácra
bűn nélkül lakóid egytizedét?

Bevetem földed, melybe eltemettél,
melyből fölvándorolt a reuma
csontjaim kísérteni még a puha
ágyban is, hogy ne legyek testem ura
többé, ha már földönfutóvá tettél.

A táj lágy ritmusán pihen szemem.
Sötét zúgokban rugtad szét vesém,
törted csontjaim, kiforgattad elmém
bevallani, ami sosem volt enyém,
mert féltőn szerettelek, szerelmesen.

Látod Hazám, most érted élek mégis:
a föld, a táj, az épület nem lehet
hozzám gonosz. A bún emberi, kezet
én emeltem rád, az EMBER, új fétis...
Megkövettél, most megkövetlek én is.