Megvertél anyám…

Megvertél anyám…

Megvertél anyám szemem
igazgyöngyének tükrével,
hamisság nem fog rajta,
s elárulna ködlő fénnyel.

Megvertél anyám, a szó,
mint búvó forrás fakad,
s védve szomjoltó ízét,
valót kényszerből sem tagad.

Megvertél anyám, kezem
nyújtó hívása felkarol
segítségért szenvedőt,
s dicsőség vágya nem zsarol.

Megvertél anyám, sírni
tudok, arcom nem kőkemény.
Érző lettem s hiányod
krizantémja e költemény!