Nem tudlak...

  Nem tudlak...

Nem tudlak felszentelni.
Agyam tudatsejtjein   
a megtisztult kereszt kitárt karján
kiégtek az ígéretek.
Sortűzek iszonyulnak.
A mindig ölni kész parancsok
pattogásán testrész bomlik.
Pedig megszelidítetted a világ
csodáit és asztalhoz ülteted
napról-napra újra s újra
most is a találmányok emberségét.

Nyitott szemmel akarok aludni,
hogy ne lássam rémtettek
visszatükröződését lehunyt
szemhéjam futóárkaiban.

Nem tudlak felszentelni,
mert úgy egyedül maradsz,
s nem csak az EMBER,
az emberiség is keresztre kerül..