Nincs már erő

Széllel bélelt hangfoszlányok
fejem körül ívnak táncot.
Súgnak-búgnak, elaltatnak,
felzavarnak, el sem hagynak.

Robog a táj, elhagy a ház,
kergetőzik s fényt sugároz:
itt az árnyék, nézd ott szalad,
tova sikkan s ott sem marad.

Templomtorony suhan mögém,
s száguld felém barna sövény.
Nem látom mit rejt a mélye,
széllel bélelt menedéke.

Rohanj vonat zakatolva!
A suhanás ostromolta
munkám és az akararom,
s nincs már erő abbahagynom.