1999

Nyári kép

A tikkadt levelek árnyékos
csendjében alszik a szél.
A fény bársonyán pillegő lepkék
lenge röpte nyugtat
és zavar a kerekes kút
mélységbe húzó méltósága.
A cinkecsalád aprólékos
szorgoskodását nézem az almafán
és a lapuló macska ösztönét
a fatörzsön.
Delel a Nap.
A fehér falak félénksége vakít.
Behunyom szemem rolóit
és a magára maradó sötétség
lekaszálja a nyugalom rendjét.