Jelenlegi hely
A tikkadt leveleken
vízcseppek szárítkoznak.
Pár csepp eső csillan;
kevés szivárványnak.
A szelídgesztenye
sárgászöld koronát
duzzaszt maga köré,
szép menyasszonyt színlel.
Kaptárnyi nyüzsgő méh
dongja körül a fát,
ahogy önmagában
hangol a zenekar
minden nyitány előtt.
Valahol távol még
morajlik, reng az ég.
A szálldosó lepkét
éber rozsdafarkú
egy pillanat alatt
négy fiókájának
ossza a fészkében.
A rigó közel száll,
majd közelebb szalad,
kérkedő, mily merész.
Csőrében gilisztát
gyűjt. Elszáll és etet..
Debütáló tuskóm
fejszém hírhedt trónja,
kemény fahasábok
szétforgácsolója.
Dézsám múltját vesztve
muskátlik tárháza,
színek szintézise,
fenség dicsérete.
Nyugalom ez, idill.
Innen nem látható
az éhség csontváza,
a halál szörnyei,
csak gyümölcsfaerdő
az oleanderek
mögött s nem hallatszik
önfeledt megbánás
az összeharácsolt
paloták küszöbén...