Jelenlegi hely
Oldd fel szavaid keservét!
A zsoltárok régi ragyogását
ne bántsd, elfoglalta helyét;
kisérteni nem kell csillag-mását.
Oldd fel a szavak mérgét,
mint szél az illat töményét,
s tétova lenge szavak szapora
burjánzása kifesti a szóképek önkényét,
toluló báját, sziporka pózba lopva,
és lesz érzelem, erő, akarat,
agy és szív ledönteni a falat,
s a megrekedt sorokból a tenger
felleli eredő erét, megérezve
a forrás tiszta hűvösét, mint a lazac
az eltántoríthatatlanság végzetét.
Oldd ki az érzelem gátját,
hadd izzon, égjen, lobogjon,
hadd sírjon, zokogjon robajjal
hangtalan könnyel s mosoly örökével
az oltalom szétzilált kelepce-rendje.
Oldozd fel a kétségek kínjába tuszkolt
vers-némaság szókészletét.
Nyisd fel az újrakezdés sebét
a tisztulás jótékonyságával,
s a csendnek eresztett fájdalom
a folyón verődő fény arany-hidjaként
kárpótol a távolság közelítésével.
Szellemed, tested elzárva az élet tárgya,
ősrobbanásnyi ujjászületéssel
teremthet újra csillagot új világra,
s az ősrobbanás még benned térdel.
Oldd fel szavaid keservét!
A zsoltárok régi ragyogását
ne bántsd, elfoglalta a helyét;
kisérteni nem kell csillag-mását.