Jelenlegi hely
...a por elnyeli
A szíjparcellás bakhátak tündérvilágát
aranyhullámú végtelenben usztatja tekintetem.
A háttér izzó zöldjét árnyék-fűzfák
magánya szabdalja élő képpé.
Esővert háztetők télen pipázó kéményei,
mint rózsa tüskéi, beledöfnek a szélbe.
Kukoricák címerét varázsolják a fénybe,
hol vakít a felöklendezett őrület
disszé korbácsolt másnapossága.
Lapít az igazság a kikiáltók erényében.
A hazugság márványtábláit avatók obeliszkek
szózatait kulcsolják homlokukra.
Óceánmélyi zsebek kék-nyelése
telhetetlen áramlat fenségén
uzsoráskabzsisággal torkol el mindent:
"Adj a gazdagnak, s ha eltelik,
juttat majd a szegénynek is!"
Borzadok a gondolatra,
amíg a taroló kombájn méltósága
mögött a por elrejti ifjúságom
jókedvű, kemény, ünnepi kévekötözéseit.