Radnótihoz

Radnótihoz

A fröccsenő halál piros
óráiban a víz sárga
szomjat olt, s a hexameter
tompán belefull a sárba.

A halálért szenvedő
újra felkelése kín,
és játék a golyóknak,
ki marad később állva.

Jár a csend szögesdrót
kerítésed körül,
s újabb fészkeket költ
holnap engem várva.

Csillag arcodra
ajzott szem mered,
átérzőn jönnek
feléd új szentek,

s lassú menetben tompa
sisak alatt fejek.
Nézz arcukba
testükre ég
a hajnal.