Ruhánk...
Ruhánk színvilága
lassan változó,
sötétre váltó,
megbékélt gyászra.
Formálódik velünk
a mozgás, a szó,
lassul a tempó,
elfogy a kenyerünk.
Kiszárad a lábnyom.
Arcunk befutja
térhálós dudva
haló szemsugáron.
Szinte észrevétlen
évek torlódnak.
Nőnek? Nem , fogynak.
Elporlunk a szélben.