Jelenlegi hely
2014
Kitárom az ajtóm...
Nem volt más; kopogott az alkony,
levonta arany sugarát,
melegét a szemhatárról,
s bennem rekedt a szó
a szívedhez békítés helyett;
mennyire szeretlek.
Hagyom az ajtót. Lesz-e reggel
tékozló fénnyel, töltő meleggel,
vagy a tél fehér hidege
megőrizni
jégkristályokkal az arcomra írja;
mennyire szeretlek.