Vírus

Ha elmarsz, kopogó árnyék leszek.
ziháló lélegzetben létezek.
A fertőzött vers feltöri ajkam;
próza lesz, bizalmatlan,
s tüzes láz éget kifogyhatatlan.
Otthon, jaj otthon!
Fehérben zsong a körtefa,
a szél sziromhófergetege
gyászágyat barkácsol,
a csend takaró fedélt gyalul.
Otthon, jaj otthon!
A barack virága lilára fagy,
de úgysem lesz, ki lekvárt kavar,
mert füvet terem a kert.
Ha utolsó képletet old az agy,
a törtvonal alatt
a gondolat magamra hagy,
s fel sem fogom mit mond
az űrlénynek öltözött orvos,
vagy csak int, nem kell kimondani..?
Otthon, jaj otthon!