Jelenlegi hely
1989
Xantus Gyula
Legendát ujjong a vonal, szabad
sólyom-irammal lecsap, felragad.
Megadó Ősasszony melle fakad
őrző vágyra szülő kezed alatt.
Magdolna térdelt úgy Krisztus előtt
- a távol keménysége, a közel
könnye; elérhetetlen szeretők! –
ahogy féltem a két Bűnbeesőt.
Nagy Vonalszabadító repülés
köröz, gonddal köröz, játszva köröz.
Várom, mélyül, képpé szelídül és
élő legendád mérni ösztönöz.
Ember, ki művész a földi létben.
Művész, ki Ember a Teremtésben.