Felsegítem

Felsegítem a földről az elesett álmot
és a vak világba kapaszkodok,
hogy iramának nehezítsem feldúlni
az útjába állított józanságot.
Csitítom az erőszak embertelenségét.
Az engem őrültnek titulálót kimosolygom,
védekező reflex elszántságával.
lezárom a sajnálat szörny-mirigyeit
és szórom felhőtlen lazán
az érintések puha kötődéseit.
Kérlelő aggodalommal kulcsolom kezem
megérteni próbált tettek elé.

Az ősök bennszülött vére
táplálja agyam nyugalomra.
Ámokfutók döngölik igazuk elsőbbségét.
Hagyjátok, hogy tudjam, mi jó nekem!
Álszent érvet nem tisztelek.
Ne kényszerítsetek
érdekházasságú alázatra:
A kevés jó több, mint a gazdag kiszolgáltatottság.
A száguldás mámora a lefröcskölten
elhagyottat nem tiszteli.

Lassan akarok járni, hogy a táj
üzenetei rögzüljenek agyamban,
és felmérhessem, az út merre vezet,
ne csak a végcélt ajnározzátok.