Jelenlegi hely
1993
Alkony
Égnek a fák a dombtetőn.
Krisztus keresztje lángban áll,
mint a láva törne fel, jön,
ékszerként ragyog a táj.
Izzik a testem, feladja
hívó dobszólók, harsonák
vad ritmusát, hogy a falka
hadd csapjon torzó lakomát.
Tűzekre emlékszem, meleg
gulyások íze száll hosszan.
Némán összebújok veled,
igen veled, jóban, rosszban.