Jelenlegi hely
1998
Májusi öröm
Az örömóda zenéje kering
ereim labirintusában.
Sejtjeimben ujjong a tavasz, int,
hív, átfon a tobzó ölelés, mint
harangvirágot a rét, lágyan
remegtetve nyúlánk termetét.
KIbomlik ruháiból a nő,
a mohó fény lecsap a vonalak
ritmusára s égeti. Meglepő
játszón felfedezem, igen, ez ő,
az öröm vágya, hívó ajak,
vágy öröme, a meghódító.
Agyam azzal ámít, a régi még!
csontjaim, bőröm, tüdőm, szívem
visszajelzik az idő mérlegét!
Mégis kántál bennem: ez semmiség!
Ami fáj, legyűri zöld hitem,
s örömöm zárja le majd a föld.