Jelenlegi hely
1983
Illyés Gyulának
Szememből harangok hullnak,
kongásuk szívembe szorul,
fogam a szám szélébe kapaszkodik
és lüktetve küldi sejtjeimbe
a sohasem-találkozás ítéletét.
Szememben függönyt lendít a bánat,
s kitekint hívásom az elmenőre.
A nemzet vetésforgóján
termőre fordult zsellér-sarj
kiszolgáltatott gondolatával
az emberiség táplálkozik.
A teremtői műves akarat
százszorszépére rímel a pacsirta,
lebeg fent s alatta a puszták
barázdáit kottának
a Költő teleírta.
Siratom, mint vulkánt a láva,
mint csillagok fénye az elmúlt napot,
mint némát a kéz intésfoszlánya
ha a megértetéssel végképp felhagyott.