Jelenlegi hely
2015
Engedd a galambot, kalitkád
ékessége, ellátottsága
szárnya erejét megtöri.
Engedd útra a nagyvilágba
szárnyalni házak csúcsán túlra,
a harangok birodalmába...
Suhanni a táj felett újra,
s magot keresni tarlót járva.
Engedd! bár elereszti szemed,
és kezed érintése hiányt
tövisez az emlékezetére,
tudd, a szabadság madarává vált.
De várj, ha tiéd volt, visszatér!
Tollai selymét érintheted,
szemed látja a hit mennyit ér...
S nem többet, egy szárnypróbát
adj neki, ha naponta újra kér,
hozzád köti végleg a sorsát.
S ha nem száll házad fészkére,
elnyeli a végtelen, a rét,
az erdők, a házak menedéke;
hidd el, sohasem volt a tiéd!