Fekete

Fekete éj takar,
paplanom súlya is
a mély éji tömeg.
Nem világítanak
a tegnap itt hagyott
zöld félkezű zajok.

Dörög kint, a vihar
a rolón bemered,
villámok tűzköve
az árnyak seprűjén
csapódik faltól falig
s a lelkembe hasít.

Az új reggelt várom.
Fátyolt ellő fények
kihámozzák, színes
ruhába préselik
a sötétség erét,
elűzik szellemét.

Friss kávé illatoz,
egérutat nyer. az orr
csiklandva feltüzel.
A fekete nekem
az éj. Neked a ma,
ne hagyjál magamra!