itt élt, dolgozott

   A 48-as szerepére  büszke családban született. Apja, Széll József, magas közhivatalokat töltött be, országgyülési képviselő is volt. A rátóti birtokot ő adományozta fiának, aki a földszintes lakóházra emeletet épített és kibővítette.  Ehhez a családi háttérhez társult Deák Ferenc atyai barátsága. Az ifjú Széll Kálmán tanulmányait a soproni bencés gimnáziumban kezdte, majd Szombathelyen folytatta a premontreieknél. A budapesti egyetem jogi karát 1863-ban végezte el, majd két évvel később jogi doktori címet szerzett. Pályája Rátóton indult szolgabíróként.

Először a csornai járásban Vadosfán volt káplán, majd Pápán másodlelkész, ahonnan Szentgotthárdra került 1909-ben, és 1910 június 12-én lett beiktatva lelkészi hivatalába. Az evangélikus gyülekezet gyűjtésből, és özv. Desits Gyuláné ajándékozásából, 1909-ben telket vásárolt templomépítés céljára. Czipott Gézára hárult a feladat, hogy szervezőkészségével, önzetlenségével a templom építéséhez szükséges pénzt előteremtse. 1911 június végén letették az első téglát, 1912-ben pedig elkészült a templom. Ezt követően az l.

1867-ben belépett a rendbe és 1871-ben pappá szentelték.

1871-72-ben főgimnáziumi tanár volt Egerben.

1872-80 között Pécsett tanároskodott. 1880-81-ben Pozván volt lelkész, majd 1883-ig Baján tanított.

1883-ban megbetegedett, Szentgotthárdra került, ahol a következő évben meghalt. A 34 évesen elhunyt tanár tehetségét a munkái jelzik: tankönyvet írt a főgimnáziumok 8. osztályosai számára. Címe: A mennyiségtani földrajz alapvonalai. (Pécs 1877.)

Egyéb kéziratai a zirci apátság könyvtárában vannak.

1870-ben lépett a rendbe, 1877-ben szentelték pappá.

1877-78-ban az újoncnövendékek tanára volt, amikor megbetegedett. Ekkor került Szentgotthárdra, ahol betegen a szentgotthárdi csata történetét kutatta. Budapesten 1894-ben jelent meg: A szentgotthárdi csata 1664 augusztus 1. Eredeti kútfők és hagyományok nyomán. A csata egykorú metszeteivel, című munkája

1908-ban halt meg Szentgotthárdon és a Temető-kápolna falában van a sírköve.

1846-ban belépett a bencés rendbe.

1848-ban honvéd lett, harcolt. A világosi fegyverletétel után sokat zaklatták.

1852-ig Veszprém megyében kispaposkodott, majd belépett a ciszterci rendbe. 1854-ben lett pap Pécsett.

1853-54-ben Egerben, 1854-55-ben Pécsett, 1855-től 59-ig Székesfehérváron, 1959- és 1863 között Pécsett majd Egerben tanároskodott.

1865- és 1981 között Nagy-Tevelen lelkipásztori szolgálatot látott el. 1881 után Szentgotthárd szomszédságában Nagyfalván lett lelkész.

1855-ben belépett a szerzetesi rendbe és 1862-ben szentelték pappá. A hittudományokat Pesten és Bécsben végezte.

1861-től Székesfehérváron volt főgimnáziumi tanár. Magyart, németet, műéneket és gyorsírást tanított. 1879 és 1881 között a bajai gimnázium igazgatója volt. 1881-től 1884-ig Tósokberéndeken plébánoskodott. 1881-84-ig a pécsi főgimnázium igazgatója és házfőnöke volt.

1889-93 között alperjel, a rendi növendékek gimnáziumának igazgatója. 1893-ban lelkész Herczegfalván.

Szentgotthárdon, mint ciszteri rendi áldozópap és kiérdemesült szentgotthárdi perjel szerepelt.

1862-ben belépett a rendbe. 1865-ben egyszerű fogadalmat tett, majd 1869 július 19-én áldozópap lett. Székesfehérváron a főgimnázium tanára lett és 1881-től házfőnök.

Baján 1897-től főgimnáziumi igazgató. 1904-ben került Szentgotthárdra priorként, ezt követően a székesfehérvári gimnázium igazgatói és házfőnöki tisztségbe került.

1915-ben nyugalomba vonult Szentgotthárdon.

1925-ben lépett be a ciszterci rendbe és 1930-ban áldozópappá szentelték. Ettől az évtől kezdve 1932-ig a Budapesti tudományegyetemen tanult, majd két évig gyakorló tanár volt Budapesten. Ezt követően két évig hitoktató lett.

1934-ben került Szentgotthárdra, ahol az apátsági uradalomnak jószágkormányzója és erdőfelügyelője lett. Szentgotthárdra kerülése előtt kutatta már az apátság történetét. 1932-ben jelent meg a mai napig is forrástémául szolgáló főműve: A szentgotthárdi apátság birtokviszonyai és a ciszterci gazdálkodás a középkorban.

1878-ban belépett a rendbe és 1884-ben szentelték pappá.

1883-89 között Baján és Egerben volt tanár.

1902-ben lelkész lett, később Nagytevelben plébános.

Szentgotthárdon 19oo és 1915 között jószágkormányzója volt az apátságnak. 1931-től haláláig alperjel volt. Az irodalom területén a magyar egyházi ének történetének kutatásával, oratóriumok, kantáták szövegének írásával, egyházzenei értekezéseivel foglalkozott. Előadásai, tudományos felolvasásai költői szárnyalásúak voltak. Sikerrel élesztette fel az egyházi ének és zene iránti érdeklődést a katolikus hívőkben.

Székesfehérváron, Doszlenben és Pozsonyban tanult, majd Székesfehérváron papneveldébe lépett. Káplán lett Szenterzsébeten, Mucsiban, Mágoson, Pécsett, Mosgon, plébános Bölcskén.

Ezután Batthyányi Antal grófnál nevelősködött.

1813-ban világi papságából Heiligenkreuzban lépett a ciszterci rendbe. Később Nagyfalván (Mogersdorf) lelkészkedett. 1835-től Szentgotthárdon tevékenykedett. Hitszónok, majd lelkész, 1839-től pedig perjel volt.